Evangélium
2026. április 26. – Húsvét 4. vasárnapja
Evangélium:
Abban az időben így szólt Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.”
Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”
Jn 10,1-10
Elmélkedés:
Aki ismer minket
Húsvét 4. vasárnapján Jézus egyik legszemélyesebb és leggyengédebb arcával találkozunk: ő a Jó Pásztor. Ebben az evangéliumi szakaszban nem vitázik, nem tesz csodát, hanem bemutatkozik, önmagáról és küldetéséről beszél. Ezt mondja: „Én vagyok a jó pásztor”, és ezzel egy olyan kapcsolatot kínál fel, amely biztonságot, szeretetet, gondoskodást és védelmet nyújt. Erre vágyunk mindannyian szívünk legmélyén.
A pásztor és a juh kapcsolatának kulcsa az ismeret. „Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem” (Jn 10,14). Ez nem felszínes tudás, hanem belső kapcsolat, kölcsönös odafigyelés, állandó jelenlét. A juh hallgat a pásztor hangjára, és követi őt, mert tudja: a pásztor nem béres, nem idegen. Itt tárul fel Jézus szeretetének igazi arca: az életét adja a juhokért, nem uralkodni akar, hanem szolgálni; nem parancsolni, hanem vezetni; nem önmagát keresi, hanem értünk él.
De az evangélium figyelmeztet is minket: nem mindenki pásztor, aki annak mondja magát. Vannak tolvajok, vannak béresek, akik nem a juhokért jönnek, hanem saját érdekeikért. Napjainkban, amikor annyi hang szól hozzánk a médiából, az internet világából, az önjelölt influenszerek sokaságából, különösen fontos kérdés, hogy melyik hangot ismerem fel Jézus hangjaként? Kire hallgatok igazán?
Jézus hangja nem harsány, nem kényszerít, nem manipulál. Ő az evangélium szavain keresztül szólal meg, a lelkiismeret halk jelzéseiben, a szív mélyén megmozduló vágyakban. Megtanulni felismerni ezt a hangot – ez a keresztény élet egyik legnagyobb feladata.
A mai napon egy fontos szándékot is imáinkba foglalunk: a papi hivatásokért imádkozunk, hiszen a Jó Pásztor vasárnapja Egyházunkban a papi és szerzetesi hivatások világnapja. Jézus nemcsak Jó Pásztorként van jelen közöttünk, hanem meghív embereket, hogy az ő nevében pásztorként, lelkipásztorként szolgáljanak. A pap nem tökéletes ember, de Krisztushoz tartozik, egy szent küldetés hordozója. Nem magát hirdeti, hanem Jézust, az ő hangjának közvetítője.
Egy idős plébánosról hallottam, aki hat évtizeden át szolgált egy kis faluban. Nem volt különösebben karizmatikus, nem írt könyveket, nem épített templomot, de elment minden beteghez, szépen elvégezte a keresztelési, temetési, esküvői szertartásokat és a szentmiséket, és mindenkit név szerint ismert. A minisztránsokat és a hittanos gyerekeket, a szüleiket és a nagyszüleiket, bárkivel találkozott, mindenkit a nevén szólított. Egyszer megkérdezték tőle: „Mi tartja az atyát itt ennyi éven át, amikor már rég nyugdíjba mehetett volna?” A válasza ennyi volt: „Kellett valaki, aki ismeri őket. És valaki, akit ők is ismernek.” Ez a jó pásztor lelkülete, ez a papi lelkület: név szerint ismerni a híveket.
A pap nem önmagáért van, nem a saját ügyeit képviseli. Ő Istené. Az ő szava nem a magáé, hanem Krisztusé. A pásztor csak akkor jó, ha Krisztusra mutat, és ha minden szavával és cselekedetével ezt mondja: Krisztus az, akire érdemes hallgatni. Minden pap, aki Jézus szívéből merít, az Úr szeretetét adja tovább a híveknek. Ugyanakkor minden hívő, aki Krisztushoz tartozik, meghívást kap, hogy maga is pásztorrá váljon, akár szülőként, akár tanítóként vagy a közösség vezetőjeként. Őrizzük az egységet a krisztusi közösséggel, az Egyházzal és annak pásztoraival!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jó Pásztorunk, Jézus Krisztus! Te meghallgatsz, mielőtt még szólnék hozzád, és hívsz, mielőtt keresnélek téged. Köszönöm, hogy a te hangod nem bántó, de mindig igaz, nem harsány, de mindig iránymutató. Segíts, hogy meg tudjam különböztetni hangodat a világ zajától, és bizalommal kövesselek! Add áldásodat azokra, akiket meghívtál a papi és szerzetesi szolgálatra, hogy szívükben soha ne apadjon ki a forrás, amely belőled fakad! Adj új papi hivatásokat az Egyháznak, olyan személyeket, akik készek életüket adni embertársaikért! Add, hogy én is gondoskodó, védelmet és biztonságot nyújtó pásztor legyek ott, ahol élek, a családban és az egyházi közösségben!
Feliratkozás a napi evangélium hírlevélre: www.evangelium365.hu\n\n"; ?>
