Evangélium
2026. április 7. – Kedd
Evangélium:
Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis Mester. „Ne tartóztass! – felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18
Elmélkedés:
A feltámadt Krisztus újra és újra megjelenik, de felismerni csak a szív figyelmével lehet. Ezt az igazságot Mária Magdolna példája erősíti meg a mai evangéliumban, aki ott áll a sírnál, és sír. Az üres sír nem megnyugtatja, felzaklatja lelkét. Elvitték az Urat – gondolja. A gyász, a veszteség és a tanácstalanság egyszerre nyomasztja a lelkét. Még az angyalok megjelenése sem nyitja fel a szemét. Amikor pedig Jézus megjelenik, először nem ismeri fel, mert a fájdalom néha annyira beborítja a szívet, hogy nem látjuk tisztán a valóságot.
A fordulat egyetlen szóval történik. Jézus nem magyaráz, nem tanít, nem érvel, hanem a nevén szólítja őt: „Mária!” Ez a személyes megszólítás minden bezártságot, gyászt és fájdalmat képes áttörni. Mária felismeri a hangot, amely megrezegteti a szíve húrjait. Ez a húsvéti hit titka: nemcsak azt hisszük el, hogy Jézus él, hanem felismerjük, hogy személyesen szólít meg minket, mert ismer, szeret minket.
A Feltámadottal való találkozás Mária Magdolna esetében sem bezárkózáshoz, hanem megnyíláshoz vezet. Aki megtapasztalta Krisztus életadó jelenlétét, annak küldetése van, nem zárhatja magába örömét. Sokszor mi is olyanok vagyunk, mint Mária Magdolna: sírunk a veszteségeink miatt, és képtelenek vagyunk észrevenni, hogy Isten már ott áll mellettünk. Nézünk, de nem látunk. Kérdezünk, de nem halljuk a választ. A húsvéti öröm csendben, könnyeink között érkezik.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Feltámadt Urunk, Jézus Krisztus! Te nem tömegeket szólítasz meg, hanem személyeket, engem is. Kimondod a nevemet, úgy, ahogy csak te tudod. Úgy, hogy abban benne van irgalmad és szereteted. Taníts engem is figyelni erre a halk, de határozott hangra! Ne engedd, hogy a fájdalom, a rohanás vagy a közöny elnyomja bennem a te szavadat! Szeretnék úgy hallgatni, mint Mária, és szeretnék elindulni, ahogy ő is elindult egykor. Add, hogy a te hangod vezessen minden utamon!
Feliratkozás a napi evangélium hírlevélre: www.evangelium365.hu
